Blepharitis kutyáknál: tünetek, okok és kezelések

Mi az a blepharitis?

A blepharitis a szemhéjgyulladásra utal.

Eltalálhatja az egyik szemet vagy mindkettőt. Az érintett szemhéj általában vörösnek, duzzadtnak tűnik, és annyira viszkethet a kutyában, hogy a kutya görcsösen pisloghat, amit blepharospasmusnak neveznek.

A blepharitis gyakran társul másodlagos elváltozásokhoz, amelyeket az okozhat, hogy a kutya úgy érzi, meg kell vakarnia vagy dörzsölnie kell az arcát. Az esettől függően a szemhéjakat borító bőrön is előfordulhat heg, pattanás vagy fekély.

Blepharitis esetén a szemből is lehet folyás, tiszta vagy nyálkahártya-gennyes. A szőrszálak a szemhéjon is megritkulhatnak, ha a gyulladás már egy ideje kialakult, és a szem kötőhártyája is vörösnek tűnhet.

Mi okozza a blepharitist?

A blepharitisnek számos oka lehet, mivel minden olyan állapot lehet az oka, amely szemhéjirritációt okozhat.

A blepharitis leggyakoribb okai azonban a következők:

  • parazita fertőzések, mint például demodecticus és szarkoptikus rüh,
  • bakteriális fertőzések (staph fertőzés, pyoderma)
  • gombás fertőzések (dermatophytosis, Microsporum canis fertőzés)
  • protozoon fertőzések, például leishmaniasis,
  • allergiás rendellenességek, például atópia vagy ételallergia,
  • tumortömeg jelenléte a szemhéjon,
  • autoimmun betegségek, például pemphigus vagy uveodermatológiai szindróma,
  • stb.

Hogyan diagnosztizálják a blepharitist?

Állatorvosa szemvizsgálatot végez a szemhéj érintettségének mértékének meghatározására. A szemvizsgálat egy Schirmer-tesztből állhat a szem könnytermelésének felmérésére. Állatorvosa sejt- vagy váladékmintákat is vehet az esetleges fertőző ágens jelenlétének vizsgálatára.

Ha állatorvosa allergiát gyanít, további vizsgálatokra lehet szükség a konkrét allergiás ok meghatározásához.

Gyanús daganat esetén biopszia szükséges a daganat természetének és a megfelelő kezelés meghatározásához.

Hogyan kezelik a blepharitist?

A blepharitis kezelése nyilvánvalóan a rendellenesség kiváltó okától függ.

Az antibiotikumokkal, parazitaellenes szerekkel, gyulladáscsökkentőkkel vagy immunszuppresszív gyógyszerekkel végzett orvosi kezelésen alapulhat.

Ritkább esetekben műtétre lehet szükség.